Hazánkban a védőnőképzés 1930-ban indult meg Budapesten a Rockefeller Alapítvány segítségével 1925-ben megalapított Országos Közegészségügyi Intézet (OKI) keretein belül. Az OKI feladata a megelőző egészségvédelem szervezése és irányítása, a közegészségügyi tudomány gyakorlati előmozdítása volt. Ebbe a profilba illeszkedett bele a Zöldkeresztes Egészségvédelmi Szolgálat. Ennek legfőbb célkitűzése a csecsemőhalálozás elleni küzdelem, az anyák és csecsemők egészségvédelme volt. A Zöldkeresztes védőnők munkájukat kezdetben falun végezték. (A városokban az anya- csecsemővédelem az 1915-ben létesített Stefánia

Kar épületei

Szövetség kezében volt.) Feladataik kiterjedtek az iskola egészségügyre, a nemi betegségek és tuberculosis elleni küzdelemre, a szegény betegek otthoni ápolására és a családok szociális gondozására. Az általános egészségvédelmi munka fejlődése több védőnő képzését tette szükségessé, ezért 1938-ban megalapították a szegedi intézetet, szintén az OKI keretein belül.

Az intézet a Kar jelenlegi főépületében kezdte meg működését. Az épület Újszegeden, a városi park oldalán, egy nagy kert közepén épült fel, amelyet a városi építészeti hatóság városképi jelentőségűnek minősített.

A képzés tartalma megindulásától kezdve alkalmazkodott a védőnői munka változásaihoz, a szakmai és társadalmi igényekhez. Így miután a II. világháborút követően a védőnők – megtartva az anya- gyermekvédelem központi súlyát –, bekapcsolódtak a gyógyító munkába is, a hallgatók képzését is ennek megfelelően kellett átalakítani.

A legnagyobb változást az 1973-as év hozta, amikor a védőnőképzést főiskolai szintre emelték, 1975-ös indítással a képzés idejét 3 évre meghosszabbítva. A tanulmányi idő így már lehetőséget adott arra, hogy az alapozó tantárgyak (anatómia, élettan, kórélettan, stb.) nagyobb hangsúlyt kapjanak és a tematikában - önálló tantárgyként - megjelenjenek a társadalomtudományok (filozófia, szociológia, pedagógia, szociálpolitika).

A főiskolai szintű védőnőképzés megindítása majd folyamatos fejlesztése szorosan kapcsolódik Dr. Szél Éva professzor asszony nevéhez és tevékenységéhez. Az Ő másfél évtizedes vezetése alatt a kihelyezett tagozat országos szintű elismertséget vívott ki. További közel tíz éven át a Főiskolai Kar főigazgatójaként szerzett elévülhetetlen érdemeket az új szakok alapításában és az oktatás tárgyi és személyi feltételeinek megteremtésében.

1989-ben az OTKI kihelyezett főiskolai tagozatát a Szent-Györgyi Albert Orvostudományi Egyetem Főiskolai Karként befogadta és a védőnőképzés mellett gyógytornász, valamint általános szociális munkás képzést indított.

A Gyógytornász szak indítására a konkrét előkészületek 1987-től kezdődtek a Főiskolai Karon. Dr. Szél Éva főigazgató mellett Gardi Zsuzsanna (Magyar Gyógytornászok Társaságának elnöke) szakmai tanácsadói tevékenysége biztosította, hogy az 1989-es szakalapítási rendelet birtokában 1990 őszén a Szak megkezdte működését. Ezzel a tradicionális nagy egyetem egy újabb „hiányszakma” szakembereinek felsőfokú képzését fogadta falai közé. A Szak alapításával és a képzés megszervezésével gazdagodott egyetemünk, a város, és szerénytelenség nélkül állíthatjuk, a dél-alföldi régió is. Kezdettől fogva hangsúlyt fektetettek a régióban dolgozó gyógytornászok továbbképzésére is. Az oktatók sikeres és látogatott posztgraduális továbbképző tanfolyamokat, kurzusokat kezdtek szervezni, ezzel biztosítva a folyamatos egyéni továbbképzést a régióban dolgozó gyógytornászok számára.

Az általános szociális munkás képzés a József Attila Tudományegyetem közreműködésével indult Karunkon, mely nappali és levelező tagozaton négy éves sikeres tanulmányok után államilag elismert főiskolai diplomát adott. Az oktatók a segítő szakmákban dolgozó felsőfokú végzettségűek számára hamarosan gyermek- és ifjúságvédelmi tanácsadó szakirányú továbbképzéseket, rövid szakmai tanfolyamokat, készségfejlesztő csoportokat indítottak a személyes gondoskodás területén dolgozó kollégák számára.

1992-ben az egészségügyben a főiskolai szintű képzéseket - így a védőnőképzést is - 4 évesre emelték. A 4 éves védőnőképzés bevezetésével a tantárgyak köre a természet- és társadalomtudományok fejlődésével, illetve a társadalmi igények változásával párhuzamosan folyamatosan bővült, bekerült a tantervbe a természetgyógyászat, a kommunikációs tréning, a szülésre felkészítés, gerontológia, rehabilitáció, menedzsment, valamint sor került az ifjúságvédőnői és mentálhigiénés előspecializáció bevezetésére is.

Ezzel egyidőben indult el Magyarországon a diplomás ápoló képzés szervezése. A Szegedi Orvostudományi Egyetem Tanácsa az Ápolási tanszéket 1993. július 1-jén alapította azzal a fő céllal, hogy az szolgálja a diplomás ápolók képzését és járuljon hozzá az ápolás gyakorlatának fejlődéséhez, valamint az ápolástudomány műveléséhez, és ezzel egyidejűleg a Tanszék feladataként jelölte meg a képzés szervezését és irányítását. Az oktatás elsőként levelező, majd emellett 1995-től nappali tagozatos formában indult el és a kezdetektől azon kevés képzéshez tartozik, amely kétnyelvű - magyar és angol –, az Európai Unió országaiban is honosítási eljárás nélkül elismert ápolói diplomát ad hallgatóinak.

A törvényi szabályozás, valamint intézményi erőforrásaink és lehetőségeink figyelembevételével 2000 szeptemberétől a Diplomás Ápoló Szak és a Védőnő Szak közös képzési programot indított. A közös alapozó program ideje két év volt, majd erre épültek – a kimutatott tartalmi különbségekből adódóan – a kétéves szakági programok. A kompetencia-alapú, kreditre épülő moduláris tanterv által felkínált modulok széles választéka lehetőséget adott a szakok közötti áthallgatáshoz, a kreditrendszer alkalmazása pedig lehetővé tette az előzetes tanulmányok beszámíthatóságát.

2000-től az egész országban végbement intézményi integráció eredményeként Karunk a Szegedi Tudományegyetem önálló egységeként működik, kezdetben Egészségügyi Főiskolai Kar, majd 2006 novemberétől Egészségtudományi és Szociális Képzési Kar néven.

A képi diagnosztikai és intervenciós asszisztens felsőfokú szakképzés 2000 szeptembere óta bővíti a Kar képzési palettáját. A szakot dr. Szél Éva professzor asszony kezdeményezésére indították.

A 2002/2003. tanévtől a felsőfokú szakképzések köre a szülésznőképzéssel bővült, kihelyezett oktatási formában Kecskeméten. A rákövetkező tanévben Szegeden, és 2005 őszétől Szolnokon is megkezdődött a szülésznők képzése. Ez utóbbinál már hallgatói jogviszony jön létre, amely ugyanolyan jogokat (pl. ösztöndíj) és kötelességeket jelent a hallgató számára, mint az egyetem bármely polgárának.

2006 szeptemberétől – a korábbi duális képzést: a főiskolai és az egyetemi képzési rendszer egymás mellett párhuzamosan létezett - a többciklusú, lineáris, egymásra épülő szerkezet vette át, amely minden ciklus végén lezárt végzettséget és szakképzettséget adó kimeneti lehetőséggel bír.

Ez az új képzési szerkezet az angolszász képzési modell hazai leképezése, amely az egységes Európai Felsőoktatási Térséghez történő csatlakozást szolgálja.

Karunkon 2006 szeptemberétől három alapszakon indítottunk BSc képzéseket: Ápolás és betegellátás (ápoló és gyógytornász szakirány), Egészségügyi gondozás és prevenció (védőnő szakirány), valamint Szociális munka alapszakokon.

2009 szeptemberétől a Képi Diagnosztikai és Intervenciós Asszisztens felsőfokú szakképzés megújult tartalommal, de azonos feltételek mellett Diagnosztikai technológus szakképzés néven működik. Ezen belül Karunk továbbra is a képi diagnosztikai és intervenciós asszisztens elágazás oktatását biztosítja.