Hogy hívnak?
Caitrin Conaway
Morgan Rainey

Hány évesek vagytok?
Caitrin: 21
Morgan: 23

Mikor érkeztetek Magyarországra?
Caitrin: 2013. január 19
Morgan: 2013. január 18

Hol jártatok, milyen nevezetességet láttatok Szegeden?
Caitrin: Egy lakásban élek pár másik TADD-os hallgatóval. Jártam már pár múzeumban és láttam néhány nevezetességet itt, Szegeden, úgy, mint: Aquapolis, bevásárló központok és városközpont.
Morgan: Először amikor megérkeztünk Szegedre a Tisza Sport Hotelben szálltunk meg. Később találtunk egy lakást közelebb költöztünk a városközponthoz. Szeretem, hogy minden ilyen közel van, így kényelmesebb. Voltunk már a Móra Ferenc Múzeumban, a Fekete Házban, The Botive Church of Szeged (Fogadalmitemplom – szerk.), a Zsinagógában, voltunk a Dóm téren, Dugonics téren és a Széchenyi téren.

Melyik tetszett a legjobban?
Caitrin: A kedvenc helyem a városközpont, de ugyanúgy élvezetem járkálni a városban és felfedezni a gyönyörű régi épületeket. Ez olyasmi, amit mi sajnos nem nagyon láthatunk az Államokban.
Morgan: Szerintem a Dóm lenyűgöző a régi történeteivel. Azonban kedvencem még a Széchenyi tér is, mert ott sok helyen tudtam cukorkát venni és élvezni a borfesztivált.

TADD - életképek

Milyen fesztiválon, kulturális programon jártatok eddig?
Caitrin: Két Mohács fesztiválon jártam és megkóstoltam néhány bort a borfesztiválon (Mohács fesztivál: mohácsi és a kiszombori busójárás – szerk.)
Morgan: Sajnos elmulasztottam a Pálinka fesztivált, de a bor fesztiválon többször is jártam és nagyon élveztem. A fesztivál Újszegeden nagyon jó volt. (Majális – Sz.)

Szegeden kívül melyik városokban voltatok még?
Caitrin: Meglátogattam néhány kisebb várost és falut Szeged közelében, de nem tudom megnevezni őket. Néhányszor Budapestre is elutaztam.
Morgan: Meglátogattam Budapestet, Ceglédet, de voltam már Békéscsabán, Sopronban, Balatonlellén, Mohácson és Kiszomboron.

Mi a véleményetek a magyarokról?
Caitrin: A magyarok nagyon barátságosak és vendégszeretőek! Habár sokszor ütköztünk nyelvi akadályokba, mégis próbáltaksegíteni nekünk, mikor megpróbálunk kapcsolatba kerülni velük, kérdeztünk valamit vagy segítségre volt szükségünk, hogy eljussunk valahova.
Morgan: A legtöbb magyar, akivel találkoztam nagyon kedves volt és élvezte, hogy gyakorolhatja az angol tudását. Nagyon készségesek és vendégszeretőek. Mindenki borral és itallal kínált, és ragaszkodott hozzá, hogy menjek be, üljek le és igyak velük egy kicsit.

Mi a véleményetek a magyar kultúráról?
Caitrin: Imádom, hogy megannyi ember vesz részt a magyar kultúra fenntartásában a néptánccal, ételekkel és a fesztiválokkal. Felüdülés ezt látni!
Morgan: Szerintem a magyar kultúra nagyszerű. Úgy tűnik erősek a népi tradíciók. Örültem, hogy elmehettem Sopronba, ahol Liszt Ferencről és az ő zenéjéről tanulhattam. De a mohácsi és a kiszombori kirándulás nagyszerű élmény volt és remek módja betekintést nyerni a magyar kultúrába.

Kóstoltatok-e magyar ételeket, és ha igen, melyik tetszett a legjobban?
Caitrin: Kóstoltam már halászlevet, szalámit, gulyást és lángost. A gulyás volt a legjobb. Nagyon finom volt!
Morgan: Kóstoltam kolbászt, fűszerpaprikát, gulyást, halászlét, lángost és bureket. A halászlé és a burek volt a legjobb. Sok más ételt is kipróbáltam a borfesztiválon, de már nem emlékszem a nevükre.

A program végeztével szívesen visszajönnétek még Magyarországra?
Caitrin: Egy nap majd szeretnék visszajönni és meglátogatni a barátaimat, akiket itt szereztem.
Morgan: Igen, fontolgatom, hogy visszajövök.

Mit mondanátok a barátaitoknak, miért érdemes ide ellátogatni?
Caitrin: Elmesélném nekik, milyen gyönyörű a város tavasszal és nyáron azzal a sok virággal és épülettel. Azt is, milyen barátságosak az itteni emberek és a részvételüket a kultúrájuk fenntartásában, és hogyan vesz mindenki részt az ünnepségeken.
Morgan: Azt mondanám, hogy „Magyarország egy gyönyörű ország és Szeged egy gyönyörű város”. A tavasz kellemes és a tél hideg. Sok fürdő van, ahol pihenni lehet. Szeged városa sok történettel és érdekességgel szolgál az idelátogatóknak.

Mi a véleményetek a magyar egészségügyről és felszereltségéről?
Caitrin: A kórházak itt nagyon különböznek azoktól, amelyeket Amerikában láttam. Különböznek, mert nincs minden osztály egy épületben és gyakran kell szállítani a betegeket egyik épületből a másikba. Ráadásul általában a felszerelés sincs olyan modern, mint amit megszoktam otthon, de ez nem igaz minden osztályra. Az egy ápolóra jutó betegek aránya is más itt, és gyakran nincs elég mosdókagyló kezet mosni, ahol szükség lenne rá, nem úgy, mint az Államokban.
Morgan: Sajnos az eszközök kicsit réginek tűnnek és az utánpótlás sem bőséges. Az intézmények jól rendben vannak tartva és kellemesek. Mindazonáltal nincs mindenhol öltőző a nővéreknek vagy nővérszoba.

Mi a véleményetek a magyar oktatásról, oktatókról?
Caitrin: Az tanárok több mint csodálatosak! Mindig kezeskedtek róla, hogy élvezzük az időt, és a legtöbbet hozzuk ki belőle. Ha bármilyen kérdésünk van, minden tőlük telhetőt megtesznek, hogy olyan jól válaszoljanak rá, ahogyan csak tudnak. A nyelvi akadályok miatt ez igazi tanulási élmény volt mindannyiunk számára. Mi segítettünk nekik az angolban, miközben próbáltuk egy kicsit gyakorolni a magyar nyelvet is. Az oktatási rendszer hasonló, mint Amerikában, de mivel angolul vannak az óráink, nem sokat vagyunk együtt a többi magyar hallgatóval. A gyakorlat is más, mint otthon. De nem rosszabb, vagy jobb, csak más.
Morgan: A tanárok nagyszerűek. Nagyon segítőkészek és nagy tudásúak. Sokat tanultam az itt tartózkodásom alatt. A klinikai szaktudásom is sokat fejlődött.

Hogyan boldogultatok a magyar betegekkel? Problémát jelentett a magyarok nyelvtudása?
Caitrin: Habár volt magyar nyelvkurzusunk, nagyon bonyolult a nyelvet megtanulni. A kiejtés nagyon nehéz volt számomra. Boldogulunk azzal a tudásunkkal, amink van, de az esetek többségében mindig van valaki körülöttünk, aki fordít egy kicsit nekünk.
Morgan: Boldogultam a betegekkel. Sőt, nagyon kedveltem őket. Legtöbben nagyon szívesen engedték, hogy gyakoroljam az ápolási feladatokat rajtuk, még úgy is, hogy csak tanuló vagyok. Szeretem gyakorolni a magyar nyelvtudásomat a betegeken.

Mit gondoltok a magyar nyelvről? Mi a kedvenc szavatok?
Caitrin: A magyar nyelv elég érdekes. Nagyon nehéztanulni. A kedvenc szavam a „macska”, mert ez egyike volt az első szavaknak, amelyeket tanultam. De a kedvenc kifejezésem a „nem tudom”, mert a legtöbb kérdésre ez volt a válasz.
Morgan: A nyelv egy kicsit bonyolult nekem, de úgy gondolom, fejlődöm. Igyekszem sokat gyakorolni. A „maska” a kedvenc szavam, mert ez az első szavak egyike, amelyeket tanultam és jó sok macska van Szegeden. Általában szeretem azt mondani, hogy „Jó napot!” vagy „Jó reggelt!”.

Mi a legfontosabb, amit itt tanultál?
Caitrin: A legfontosabb, amit itt tanultam, azt nem aziskolából való, hanem valami önmagammal kapcsolatban. Megtanultam, hogyan legyek még önállóbb és hogyan éljek távol az otthonomtól, egy olyan országban, amely nyelvét még csak nem is ismerem. A gondolat először ijesztőnek tűnt, de egy idő után és a sok kedves ember segítsége után megkönnyebbültem, büszke voltam magamra, hogy ilyen bártor dolgot csináltam. Látva és belemerülve az itteni kultúrába a kórházi gyakorlatokkal együtt sok tapasztalatot szereztem az emberekről és a környezetről.
Morgan: Természetesen azért jöttem ide, hogy ápolási kurzusokat vegyek, és klinikai gyakorlatot szerezzek, és ez fontos. Mindazonáltal, számomra a legértékesebb az volt, hogy belemélyedhettem a magyar kultúrába és nyelvbe. Amikor kifogytam az amerikai dolgokból, az eleinte nehéz volt, de most már jól boldogulok. Úgy érzem, hogy a kapcsolatom a tanárokkal és a magyar diákokkal a legfontosabb számomra.

Simon Szonja
ápoló szakos hallgató